előszó

Titkok a művészetben. Nekem ez így nem jelentett eleget vagy túl sokat jelentett ahhoz, hogy úgy érezzem, össze tudok állítani egy antológiát. Titkok leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű művészek alkotásaiban. Ez a téma sokkal közelebb áll hozzám, sokkal konkrétabb, így a válogatásomat kicsit korlátoztam.

Milyen titkaik lehetnek? Nyilván rengeteg olyan, aminek semmi köze a nemi identitásukhoz, de én most a párhuzamot fogom keresni és ezzel megpróbálom megmagyarázni, miért élvezem sokkal jobban az LMBT emberek műveit. Én szeretem az élettel teli dolgokat és a fájdalom a legelevenebb dolog, amit ismerek, de ott van még a kettősség, a kirekesztettség, a hazugság, a szégyen és az árulás is. Ha valamiben eltérsz a társadalomtól, akkor ezeket akaratlanul is megtapasztalod és ez az, amitől annyi titkot találhatunk a művekben. Ez az, amitől annyira szeretem őket és, amire most példákat fogok hozni.

Egy alkotótól mindig csak egy. Ez volt az első szabályom, mert, ha nem így lenne, akkor ez a nagyjából húsz oldal csak Dorian Grey idézetekből állna. Tehát nekiálltam keresni, verseket és képeket, mivel regényt olvasni nem volt időm (a meztelen ebédet pedig csak kölcsön kaptam). Sok mindent találtam, ami tetszett és sok olyasmit is, ami nagyon kifejező volt, jó példa, de különösebben nem érdekelt. Végül ilyet is, olyat is válogattam be, mert a fontos szempont volt, hogy sokszínű legyen az antológia. Ezért viszont úgy éreztem, hogy mindegyikről kell mondanom valamit, hogy melyik az, ami valamiért és melyik az, ami csak úgy került be, egy kis indoklással.

A sorbarendezést egyszerűen eldöntöttem, a szerzők betűrendje, hiszen, ha mindegyikhez írok, akkor értelmetlen sorrendet állítani, úgy sem tudnék olyat, ami ne változna óránként. A verseket és a képeket egybe soroltam, így remélem kevésbé lesz monoton (bár most még nincs előttem az egész, lehet, hogy minden festő neve az abc végén van).

Eredetileg nyomtatott formába terveztem az egészet, de végül mégis digitális lett, mert arra gondoltam jó ötlet lenne képeket is beleválogatni és azokról írni. Akkor még biztos voltam benne, hogy a feladatleírásban is benne volt, hogy lehet képeket is gyűjteni, most már kevésbé. Azért reménykedem.

Notes

October 29, 2010

VERLAINE, Paul - Érzelmes Párbeszéd

A vén parkban didereg a magány,

s két árnyék suhant át az éjszakán.

Ajkuk puha, szemükben semmi élet,

alig érteni, halkan mit beszélnek.

A vén parkban didereg a magány,

s multat idéz két boldogtalan árny.

- Gondolsz régi mámorunkra szerelmem?

- Mi köze hozzá? minek érdekeljen?

- Arcom álmodban ma is megjelen?

Feldobog szíved a nevemre? - Nem.

- Óh szép napok! milyen forró s igaz volt

csókunk és gyönyörünk! - Lehet, hogy az volt.

- És kék az ég s a remény végtelen.

- A remény eltünt, egünk fénytelen.

Riadt bokrok közt jártak, két kisértet,

és csak az éj hallotta, mit beszéltek.

A Teljes napfogyatkozás miatt, az olvasás közben annyira előttem van Rimbaud és Verlaine, ahogy sétálnak a parkban. Ez a vers se közvetlenül egy titokról szól, de mégis, olyan mintha, csak egy részlete lenne valami sokkal nagyobbnak, így a dolog titkos mivolta itt épp nem kerül szóba, mégis érezzük.