October 2010
18 posts
BINDELLA, Claudio
Ez lett a kedvenc képem, örülök, hogy ez is lett az első. Színes, vidám lehetne, de mégis olyan tompa és erőtlen, nincs meg benne az az energia, ami lehetne. Nekem egyértelműen az álmodozásról szól, valami olyasmiről, amit könnyű lenne megkapni, jó lenne, mégsem merjük.
BYRON, George Gordon Noel - Hogy búcsúra kélt
Hogy búcsura kélt csönd s könnybe borúlva szivünk s alig élt omolva borúba: sápad szine hóra, a csókja jeges; s inté amaz óra: mi bút hoz emez!
A hajnali harmat az arcra fagyott, mint hirnöke annak, mi szűmbe sajog. Esküd feladád, és könnyű a híred: neved ér s vele vád és gyász veri híved.
Említnek: akár a tompa csapás emléked, a drága, - diderget a láz. Ki tudja, ha tudlak-e, régi tudód; mély búm...
GARCIA LORCA, Frederico - Juan Breva
Volt Juan Brevának
teste óriás csak.
De benne – lányhang,
amilyen senkinek.
Mosoly, ha árad,
mégis alatta
hangok lelkei fájnak.
Citromkertjei suhognak
a szendergő Málagának.
Könnyébe tengersókat
old föl a bánat.
Homérosz-vak a hangja,
és anyaga dalának
tenger, mely fénytelen,
narancs, melyet kivájtak.
Ez is elég direkt, gondolkoztam rajta, hogy berakjam-e, de annyira megtetszett, hogy muszáj...
GINSBERG, Allen - Nagyáruház Kaliforniában
Milyen gondolataim támadnak ma éjszaka rólad, Walt
Whitman, mert fejfájósan lődörgök a
mellékutcákon a fák alatt elfogódott tekintettel
bámulva a teliholdat.
Éhségbe fáradtan és a képzelet kirakatait méregetve
a neon-gyümölcsű nagyáruházban,
felsorolásaidról álmodozva.
Micsoda testes őszibarackok, micsoda félhomály!
Egész családok vásárolnak ma este! Férjekkel
teli folyosók! Asszonyok nyakig a...
IRELAND, Martin
Martin Ireland többnyire uszodai képeket fest. Általában ennél több szokott látszani az emberekből, egészen különlegesen mutatja meg a szépséget. Én azért ezt a csobbanást, merülést választottam, mert ez a kép, úgy, ahogy van, nekem a menekülést jelenti, leginkább önmagunk elől.
JONES, Robert Oliver
Amíg nem láttam a filmet, mindig így képzeltem Dorian Greyt. A virágkoszorú, az egyetlen színes része a képnek, megbélyegzi őt. Szabályossága és szépsége ellenére is nagyon tetszik.
LOGAN, Zachari
Nem terveztem berakni semmi nagyon direktet, de ez a kép nagyon megtetszett. Az a tűnődő arc, ahogy elfordul a banántól, az lett a kedvencem. Mindig egy szó jut eszembe róla - szégyentelen.
MARTIN, Ryan
Borzasztóan giccsesnek tartom és a fehér-ló-a-hold-előtt típusú képek jutnak róla az eszembe, mégis tetszik. A zsúfoltsága, a sokszínűsége, minden annyira kifejező benne. Olyan jó, hogy egyszerre mutat meg mindent, de leginkább a bizonytalanságot.
KAVAFISZ, Konsztantinosz - Az Ablakok
E sötét szobákan, ahol lélekszakada,
napjaim terhét hurcolom, forgolódva erre-arra,
ablakokat keresek. – Mintha csak egy ablak,
mely kinyílik, a megváltással volna teljes.
De ablakok sehol sincsenek, vagy csak én
nem lelek egyet se. De jobb is így. A fény,
ha gyúl, talán megint csak újabb gyötrelem lesz.
Ki tudja, milyen ismeretlen dolgokat mutathat.
Ez a vers se lett a kedvencem, ennek ellenére...
NIELLY, Francoise
Francoise Nielly képei közül nagyon nehéz volt választani, mind tetszik és mindben van valami titok. Talán azért mert nincsenek rajtuk cselekvések, érzések, csak emberek, akik úgy néznek és színek. Végül ezt választottam, mert ebben éreztem legjobban azt a kettősséget, amit annyira kerestem.
PROUSCH, Gilbert és PASSMORE, George
Egyáltalán nem tetszik, mégis, annyira kifejezőnek tartom, hogy muszáj volt beraknom. Ahogy álmodik, fiúkról és önmagáról, helyekről, utakról, választásokról és félelmekről, annyira direkt… Van benne valami, amiért mégsem rossz nézni.
RIMBAUD, Arthur - Esti Imádság
Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje
maszatol, ajkamon a megivott sörök
habja még. Szivar a fogam közt, úgy ülök.
Lelkemben vitorlák láthatatlan menetje…
S mint vén galambdúcok forró, pettyes szemetje,
száz szennyes álom ég bennem, és füstölök,
s fájó lelkemben úgy gyűrűznek bús körök,
hogy olyan, mint az ős-fák évgyűrűs szövetje.
De majd,...
SCOTT, Craig
A kép már önmagában is nagyon tetszik, ilyenkor nem nagyon szeretek belegondolni, hogy miért. A legkifejezőbbek szerintem az ujjai, ahogy görcsösen, látszólag lazán támasztja le őket, ebből látszik, hogy fél, annak ellenére, hogy a maszk miatt nem látunk semmit az arcából.
VERLAINE, Paul - Érzelmes Párbeszéd
A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhant át az éjszakán.
Ajkuk puha, szemükben semmi élet,
alig érteni, halkan mit beszélnek.
A vén parkban didereg a magány,
s multat idéz két boldogtalan árny.
- Gondolsz régi mámorunkra szerelmem?
- Mi köze hozzá? minek érdekeljen?
- Arcom álmodban ma is megjelen?
Feldobog szíved a nevemre? - Nem.
- Óh szép napok! milyen forró s igaz volt
csókunk és...
WARHOL, Andy
Nagyon tetszik ez a kép, nagyon egyszerű jelképekkel megmutatja, hogy mi az amit nem láthatunk és amiről nem beszélünk, de mégis van. Néha pont a szemünk előtt, mégis úgy teszünk, mintha nem létezne.
WHATLEY, Stephen B.
Ha ez nem egy meleg festő munkája lenne, akkor tényleg nem lenne benne semmi titok, viszont így, hogy tudom, akaratlanul is úgy értelmezem mintha a külsőségekről szólna, arról, hogy erősnek kell látszani, különben végünk. Arról, hogy az uralkodáshoz bőven elég a hatalom látszata.
WHITMAN, Walt - Ülök és nézem
Ülök és nézem a világ minden bánatát, minden elnyomást és
szégyent,
Hallom a tetteik után lelkifurdalás közt gyötrődő fiatalemberek
titkos, görcsös zokogását,
Látom a szegényes életben az anyát, akit gyerekei bántanak, s meghal
elhagyottan, csonttá fagyva, kétségbeesetten,
Látom a feleséget, akit férje bánt, látom a fiatal nők áruló csábítóit,
Észreveszem a féltékenység mardosását, a...
WILDE, Oscar - Dorian Grey arcképe
- Most ő számomra a művészet - mondta a festő, komolyan. - Néha azt hiszem, hogy a világ történetében csak két nevezetes korszak van. Az egyik az, mikor a művészetben új kifejezőeszköz tűnik föl, a másik pedig az, mikor a művészetben új egyéniség tűnik föl. Ami az olajfestés föltalálása volt a velenceieknek, ami Antonius arca a kései görög szobrászatnak, valamikor az lesz énnekem Dorian Gray arca....